Matthew Norman

Matthew Norman

„Ha a könyved elég jó ahhoz, hogy kiadják, ki is fogják adni” – interjú Matt Normannel

 

A Házas-társas szerzője saját bevallása szerint koffein-túladagolásban szenved, időt kell lopnia a gyerekeitől, hogy elkészülhessen a második regénye, és örül, hogy egykor olyan, számára gyűlöletes, boldogtalan helyen dolgozott, amit kellő humorral behozhatott a könyvébe.

 

Fejős Éva interjúja

 

Mennyi idő alatt írtad meg a Házas-társast?

Az első változatot körülbelül egy év alatt. Aztán a következő fél évet azzal töltöttem, hogy újra és újra átírtam. Nagyjából másfél év alatt készültem el vele.

 

A könyv személyes élményeken alapul, vagy teljes mértékben fikció?
 
Egyértelműen fikció. Nincsenek benne önéletrajzi elemek vagy jelenetek. Mindazonáltal a vállalat, ahol Tom dolgozik, nagyon hasonlít arra a cégre, ahol én dolgoztam fiatalabb koromban. Ez egy szörnyű, rettenetes, boldogtalan hely volt. A vége felé már annyira utáltam, hogy azon kaptam magam, hogy kénytelen vagyok írni róla. Vicces, hogy valami, ami ennyire negatív, mégis lehet inspiráló.
 
 
Ki a kedvenc karaktered a regényben?
 
Természetesen Tom, annak ellenére, hogy ő egy igazi idióta. Vicces volt felépíteni Brandont is. De ha muszáj lenne választanom kedvenc szereplőt, akkor az Gary lenne, Tom mostohaapja. Ő a leginkább sebezhető karakter a könyvben, nem akar senkit bántani, jó ember. Mindössze annyi a vágya, hogy a feleségét boldoggá tegye.
 


Nehéz volt reklámozni egy könyvet, ami a reklámiparról szól?

 

Igazából ez soha nem volt probléma. Amikor az ügynököm megvásárolta a könyvet, néhány lehetséges szerkesztőnek fenntartásai voltak a témával kapcsolatban, vagyis hogy megjelenhet-e egy regény, ami a könyvkiadás világáról szól. Hiszen megírtam benne pár igazságot a könyvpiacról.


 
Mennyire érzed sikeresnek a regényt?
 
Nem döntött meg eladási rekordokat. Nyilvánvalóan nem a Harry Potter eladási számairól beszélünk. De örülök, hogy ilyen jól fogyott. És az is klassz volt, ahogy az emberek először rátaláltak, mint például az új olvasók Magyarországon.
 
 
Valamelyik hősödet létező személyről formáltad?
 
Nem, én találtam ki mindegyiküket. Amikor elkezdtem írni a könyvet, megpróbáltam elképzelni egy igazi írót, akit használhatok Curtis megformálásához. De őszintén szólva nem hiszem, hogy olyan író, mint ő létezik a való életben. Curtis elad egy csomó könyvet, díjakat nyer, és elég híres ahhoz, hogy felismerjék a rajongók az étteremben. Philip Roth, John Updike és John Irving lehetett talán egy kicsit ilyen. De Curtis csak az én fantáziámban létezik... 
 

Mikor, hogyan írsz?
 
Van egy teljes munkaidős állásom, nem is beszélve a gyerekeimről, akik főállású apukát kívánnak. Így nehéz időt találni az írásra. De általában hétköznap – miután végre ágyba tesszük a gyerekeket – írok addig, amíg csak ébren tudok maradni. A hétvégéből is próbálok ellopni néhány órát a könyvre. Regényírás közben jó zenéket hallgatok, az utóbbi időben például David Bowie-t és Lou Reedet. És persze rengeteg koffeinre is szükségem van, amikor írok.  Ez valószínűleg nem egészséges, viszont szükséges.


 
Most éppen mit olvasol?
 
Egy nagyon vicces, de egyben nagyon szomorú könyvet, az „Onward Toward What We’re Going Toward”-ot Ryan Bartelmay-től. A következő az „Office Girl" lesz, Joe Menótól. Aztán alkalmanként előveszem a „The Collected Stories of F. Scott Fitzgerald”-ot, mert úgy érzem, hogy végül bölcsebbé tesz.


 
Mikorra várható a következő regényed és miről szól? 
 

Majdnem kész vagyok a következő regényemmel, a „We’re All Damaged"-del. Egy pasiról szól, aki enyhe idegösszeroppanást kap, miután elhagyja a felesége. Fogja magát, és New Yorkba költözik. Körülbelül egy évvel később visszatér szülővárosába, hogy elbúcsúzzon haldokló nagyapjától. Amíg ott van, szembe kell néznie a zűrös családjával, az exfeleségével, és azzal is, hogy milyen hidakat égetett fel maga után, mikor elhagyta a várost. Nagyon komolynak hangzik, de ez egy komédia, megígérem.
 

Jellemezd magad öt szóban!
 
Magas, aggódó és  koffein-túladagolt.
 
 

Milyen tanácsot adnál a kezdő íróknak?


Három tanácsom van:
 
1. Ha író szeretnél lenni, valójában „csak” írnod kell. Egyszerűnek hangzik, tudom, de egy csomó ember csak beszél arról, hogy írni akar, elmeséli, hogyan akar írni – majd egyszer. Ez nem írás. Az írás az, hogy leülsz és írsz.
 
2. Elkötelezettség a történeted vagy könyved iránt, és ne sajnáld átírni a regényt újra és újra és újra. Mindig jobb és jobb lesz, minden egyes új változattal. Amikor a szöveg kezd egyre könnyedebb lenni, akkor tudod, hogy már majdnem a végén jársz. Egyszerűnek hangzik, de sok munka van benne.


3. Ne hagyd, hogy egy elutasítás megállítson. Ezt a könyvet legalább húszszor  elutasították, mielőtt végül kiadták. Csak írj, és továbbra is higgy magadban és a történetedben. Ha a könyved elég jó ahhoz, hogy kiadják, akkor előbb-utóbb ki fogják adni.

 

Hírlevél feliratkozás

Erawan Kft. © 2018 - Minden jog fenntartva.powered by MTT Media