Tolnai Panka

Tolnai Panka

Ismerd meg Tolnai Pankát!

 

     Az első fennmaradt írásos emlékem második osztályos koromból származik, nemrég találtam meg egy nagytakarítás során. Mindössze két oldal egy kottafüzetben, de annyira hemzseg a helyesírási hibáktól, hogy egy nyelvészcsoport órákon át csemegézne rajta. A címe Vers nem mindenkinek, a tartalma pedig tökéletesen értelmezhetetlen.

Ezután egy ideig szünetelt a karrierem, érettségi után kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Az első kisregény megírása után persze az irodalmi Nobelt is magamnak ítéltem volna, már a regényből készülő film főcímdalán is gondolkodtam, azonban néhány pofon után hamar rájöttem, hogy bőven van még mit tanulni. Sorra olvastam az írástechnikával foglalkozó könyveket, írtam minden létező pályázatra több-kevesebb sikerrel.

     Mindezt persze munka és suli mellett. Tulajdonképpen minden nap keletkezik egy-egy új jegyzet a telefonomban, gyakran főzés és vezetés közben jönnek a legjobb ötletek. Előfordult már olyan is, hogy az út szélén félreállva született meg egy komplett novella, rendesen el is késtem a találkozóról.

A mindennapjaimban az irodám és különböző rendezvények között ingázom, egy ideje sajtósként dolgozom. Érdekes munka, nagy a pörgés, de azért akad némi holtidő is, amikor tudok a regényekkel foglalkozni (remélhetőleg a főnökeim most becsukták egy kicsit a szemüket).

Itthon főképp Mazsolával, a tacskókutyával szoktunk együtt dolgozni, akár azt is mondhatom, ő az életemben a szeszélyes múzsa. Mindig a lehető legizgalmasabb résznél hajtja a fejét a billentyűzetre, hogy hozzáírjon néhány szerinte odaillő karaktert és teljesen kizökkentsen, de ez így van jól.

Az írás mellett persze az olvasás is fontos az életemben. Esténként az ágyban, a fürdőkádban, várakozás közben, teljesen mindegy hogy hol vagyok, az e-book reader mindig a táskámban lapul. Egy ideig hiányoltam a lapozgatást és a könyv illatát, de be kellett látnom, hogy például Ken Follett igen vaskos regényét, a Katedrálist sokkal kényelmesebb így magammal hurcolnom. Persze azért akad jó néhány kötet, amit papírkiadásban veszek meg, a kedvenceimnek polcon a helyük.

 

Zűrös társaság - a szerző szemével

 

Hogy miért éppen tiniregény? Inkább úgy mondanám, most éppen tiniregény. Nagyon jó érzés visszagondolni a felhőtlen gimis évekre, a balhékra, a csínytevésekre. De ennél szerintem izgalmasabb téma, hogy a könyv miért és mitől interaktív.

Pilisszentlászló és Visegrád között motoroztam, miközben egy regényen agyaltam. Illetve azon, hogy a főhős helyében teljesen másképp cselekedtem volna. Innentől kezdve beindult a gépezet, eszembe jutott a gyerekkoromban olvasott Hófehérkés könyv, ahol én dönthettem el, Hófehérke balra vagy jobbra fusson, megegye-e az almát, vagy sem… Aztán hamarosan az alapsztori is megszületett. Amikor írni kezdtem, tudatosan törekedtem arra, hogy ne a saját élményeimet írjam le, de azért akad bőven személyes tapasztalat is a regényben. Tíz éve érettségiztem, így viszonylag még frissek az emlékek, na meg számomra elég meghatározó volt ez a korszak.

Főhősnek Ronit, a felnőtt lét küszöbén álló tizenhét éves lányt választottam, aki szeretne végre belekóstolni a „nagyok” és a „menők” világába. Nem egy klasszikus lúzer figura, aki csetlik-botlik és mindenki almacsutkával dobálja, mindössze a szülői terror tartja vissza, hogy bandázni kezdjen a Zűrös társasággal. Vagy nem, ezt majd az olvasó eldönti, mennyire lázadjon fel. Persze egy átmulatott, mámoros éjszakának azért meglesznek a következményei…

Úgy gondolom, Roni nagyon szerethető karakter és sokan azonosulhatnak vele, hiszen mindenki életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy egy korszak lezárult és ideje felnőni. Csak ugye az nem mindegy, hogyan tesszük…

Persze Vera nincs egyedül, ott vannak körülötte a barátai, akik – ahogyan ilyenkor lenni szokott – teljesen különböző tanácsokkal látják el. Számomra talán a legtöbb helyzetben racionális, mégis kicsit rejtélyes Bianka a legszimpatikusabb szereplő, rengeteg lehetőség és izgalom rejlik a karakterében, amit egy későbbi részben majd meg is mutat.

     A Zűrös társaságban az olvasó testközelből ismerkedhet meg Roni gondolatvilágával, családjával és a barátaival, meg persze Balázzsal, akit Vera már évek óta kinézett magának. A csavar, hogy a történet kimenetele csakis a döntéseken múlik.

Ahogyan az első kötetben, a folytatásban is kulcsszerepet tölt be a suli, de azért egy téli hétvégén Roni sikeresen felkavarja az állóvizet és egy számára teljesen ismeretlen világba csöppen.  

 

 

 

Hírlevél feliratkozás

Erawan Kft. © 2017 - Minden jog fenntartva.powered by MTT Media