A férfi
Tudom, hogy vannak sikersztorik, de nekem ez a netes társkeresés egy merő kudarc. Mert itt vagyok én, Kovács András, harminckét éves vállalkozó, mindig visszahúzódó voltam, és a munkám ezt meg is kívánja tőlem. Etikus hacker vagyok, vagyis a cégek rendszereit próbálom a cégek saját megrendelésére feltörni.
Szabadidőmben biciklizem és utazom, mert a munkámat egy tengerpartról ugyanúgy lehet végezni, mint itthonról. Mondjuk most a karantént én is itthon töltöttem. Van egy lakásom nagy terasszal, egy sportmotorom, és sokat olvasok. Százkilencvenkét centi magas vagyok, sokáig kosárlabdáztam, mostanában futok és egy kicsit kondizom, nem vagyok elhízva, rám mondják, hogy sportos alkat.
Nemrég volt egy komoly kapcsolatom, de a barátnőm, miközben én egy nagy nemzetközi cég rendszereit próbáltam feltörni, összejött az egyik kollégájával, állítása szerint még vacsoraidőben is dolgoztam. Pedig abból a keresetből fizettem volna az esküvőnket, csak meg akartam lepni a lánykéréssel. Mindegy, eltelt már több mint fél év a szakítás óta, ezért lassan, de biztosan – részint a barátaim unszolására – belevágtam ebbe a társkeresős ismerkedésbe.
Már vagy a tizedik lánnyal találkozom, illetve találkoznék. Írásban jól mennek a dolgok, de amikor a találkozóra kerül sor, egyik sem jön el. Szerintem megijednek az utolsó pillanatban.
A nő
Ez az utolsó kísérletem ezen a hülye társkeresőn. Nem is értem, hogy egy huszonöt éves, lobogó szőke hajú, sportos alkatú, vicces lánynak miért kell belevágnia ebbe az egészbe. De igen, tudom. Mert csak idiótákkal találkoztam az elmúlt években. És a társkeresősök meg nem jönnek el. Vajon miért? Csinos vagyok, szeretek olvasni, színházba és koncertre járni, rendszeresen edzőtermezek, angolul és németül tárgyalok, és azon gondolkozom, melyik kerületbe költözzem majd, amikor végre beüt ez a projekt, amin másfél éve dolgozom. Ez az utolsó netes találkám, utána kilépek majd az életbe, én, Fehér Judit, huszonöt éves lány, hiszen előttem az élet.
A találkozás
Egy közepesen magas, kopaszodó, harmincnégy éves informatikus lép be a bárba. Általában csak a munkahelyére jár be, de most sokáig home office-ban volt, és ez megmaradt a hét három napjára. Három éve nem volt barátnője, visszahúzódó, írásban erősebb, mint amikor meg kell szólalnia. Van egy macskája, nagyon cuki, perzsa, vele dumálgat néha. A nő már ott ül, idén volt harminc, nemrég szakított, mert a pasit neki kellett eltartania, és úgy nézett ki, egész életében így lesz, ha együtt maradnak. Helyes, szőkésbarna, kicsit molett, most tanul németül, de még csak az alapoknál tart, angolul a középfokúra készül, másfél éve dolgozik asszisztensként egy marketingcégnél, de ha nyelvvizsgázik, előre léphet.
Egy órát ülnek külön asztalnál. A pasi szódát iszik és három kávét. A nő kapucsínót és cukormentes kólát. A hatvan perc alatt magukban mindketten leszámolnak a netes társkereséssel, és a netes személyiségükkel is.
A hatvanegyedik percben a férfi, Kovács András megkérdezi a nőt, Fehér Juditot, kérhet-e neki még egy kapucsínót. Fehér Judit most veszi észre a férfit. Eddig saját magát és a társkeresős személyiségét siratta. Jóképű, kellemes pasi. Nem az ugyan, akit várt, de hát már ő is egy másik Fehér Judit, mint aki a bárba érkezett.
Bólint, és szóba elegyednek.
Később a férfi átül hozzá, aztán megbeszélik, hogy másnap elmennek biciklivel Szentendrére.
Itt az ideje kilépni az életbe, gondolja Judit.
