Fejős Éva
Az igazi
Ülök a nyugágyban, dívás szalmakalap a fejemen, a szememet hatalmas, sötét napszemüveg takarja. A Balaton haragoskék az éjszakai vihar után. Egyesek megbámulnak, nem véletlenül fektettem ennyi energiát és pénzt a testembe. Karcsú vagyok, de formás, izmos, ahol izomra van szükség, gömbölyű, ahol kell. Feszes a bőröm, hosszú a lábam, hosszú a hajam, de most begyűrtem a szalmakalapom alá.
Nagyszerű a strand. Nem mondom, hogy olcsó ez a hotel, meg is lepődtem az áron, ám valamit valamiért. Könnyű feltételezni, hogy ez a barnaságom ára, azonban barnulni a Városligetben is lehet. Ahogy meg is tettem néha. Sőt süttettem magam dunaharaszti kiságnál is, ahol születtem, egészen addig hódoltam a napozásnak, míg a hivatásom miatt abba nem kellett hagynom. Ugyanis modell és vlogger vagyok, és mivel még csak huszonnégy, bízom benne, hogy egyre ismertebb és keresettebb leszek. A férjem sem szereti, ha barnítom a testemet. Ő a harmadik, azt gondoltam, az igazi. Kedveli a porcelánfehér bőrt.
Huszonhét éves. Focista. Válogatott.
Jóképű, vicces, gazdag, aranyos. Nem az esze miatt szeretem. Imád engem és a sportkocsikat. Hűséges, ezt elmesélte már az összes pletykalapnak. Hogy én vagyok neki az igazi. És sosem fog félrelépni.
Csakhogy a vér nem válik vízzé. Éppen most csal meg egy tizenkilenc éves tanodás csajjal, hétvégézni is elhozta, ebben a hotelben tárgyal a külföldre szerződéséről teljes titokban a németekkel. Azt ígérte, holnap, azaz vasárnap már délben otthon lesz, “és akkor elviszlek az új verdával Velencébe, a kedvenc hoteledben lakunk, Libus, és csak hétfő este suhanunk haza!”
A Libus én vagyok. Legalábbis ő azt hiszi, hogy libus vagyok.
Láttam az erkélyről, ahogy reggel futott a parton. Szeret napfelkeltekor futni, alázatos a sport iránt, még az is lehet, hogy külföldön sokra viszi. De már nem mellettem.
Figyeltem az erkélyről, ahogy futott, és csurgott a könnyem. Adriánt tényleg szerettem. Csakhogy kiderült, hogy senkit sem lehet megváltoztatni. Mondjuk számítottam rá, természetesen.
Az első férjem Kassai Tomi volt, az üzletember, akiről gyakran lehet olvasni a magazinokban, ő a jófiú, de homály fedi, hogy valójában milyen üzlettel foglalkozik. Megsúgom: embereket és üzleteket közvetít egymásnak busás és adómentes jutalékért. Kiközvetíti az egyik afrikai aranybánya kitermelési jogát mondjuk kazahoknak, meg ilyesmik. A világon mindenkit ismer.
Gyengéi a nők. De azt mondta, hozzám hűséges lesz. Szerettem. Ő volt az első szerelmem.
Gyönyörű, fekete, hosszú szempillája van, és sötétkék írisze. Barnára sült bőre, világos ingekben és farmerben jár, nyakkendő nélkül, vagány Hublot óra a csuklóján, a garázsában nyolc kocsi parkol, nem viccelek.
Elhozott Dunaharasztiból, akkor ültem először bőrülésben. Ruhákat vett nekem. Autót kaptam. Vacsorákat, virágcsokrokat. Csodált és én csodáltam.
Amikor megtudtam, hogy megcsalt, nem hittem el. Hiszen elvett és tejben-vajban fürdetett. Akkor még csak szárnypróbálgató modell voltam, ő kezdte egyengetni a pályámat.
A második figyelmeztetéskor csak lefotóztattam a csajával. Aztán még eggyel.
Na és amikor még eggyel, akkor már összetört a szívem. És tudtam, hogy ezt nem ússza meg szárazon.
Könyörgött, fogadkozott, de én már mentem, válni akartam. Nem tudtam már összerakni a cserepekből a szívemet. Még megmutattam neki a fotókat, azzal, hogy jól mutatnak majd az újságokban.
Egy lakást, egy kocsit és negyvenmillió forintot kaptam a hallgatásért. Szerintem tisztességes alku volt, nem igaz?
A második férjem már az elején alkut ajánlott. Egy menő énekes, akiért bomlanak a nők. Neki sírtam el a fájdalmamat. Egy kicsit bele is bolondultam. Azt hittem, ő is belém, de előrukkolt az igazsággal: “Livi, én meleg vagyok, de a rajongóim nem tudhatják, mert egy csomóan elpártolnának…” Sírtam, csak nekem lehet ilyen pechem. Pár nap múlva alkut ajánlott. Összeköltözünk, két évre összeházasodunk, hogy eloszlassuk a róla szóló melegpletykákat, szerepelünk az újságokban, az én karrierem is beindul, fizeti az életvitelemet, és havonta ad pénzt is, mert most a tehetségkutató miatt, ahol zsűritag, jól megy a szekere.
Tényleg szerettem. De a körülmények miatt, hogy ő nem szerethet viszont úgy, ahogy én várnám, elfogadtam az ajánlatot.
Adriánnal az elején csak titokban találkozhattam, de az énekestől két év után elváltam, bár ajánlott még egy évet, úgy látszik, megkedvelte, hogy hetente jártak hozzánk a tévétől forgatni. Vagy csak a reggeli gyümölcsturmixom ízlett neki.
Adrián, ahogy szabad lettem, magához költöztetett. Várnunk kellett fél évet az esküvővel, hogy ne akadjanak ki sem az ő, sem az én rajongóim, hiszen nem volt könnyű felépítenem az Instagramon a több százezeres tábort, meg a hatalmas videós nézettséget sem a csatornámon. Persze a legtöbben tizenkét évesek, akiknek én vagyok a bálvány, de hátha a harmincéves anyjuk, akik öregek és konzervatívak, kiborulnának. Nekem anya és lánya is kell, úgy jobban tudom a termékeket népszerűsíteni, meg magamat eladni.
Nem ejtettek a fejemre.
Adriánt mindjárt lefotózom a rejtekhelyemről a kiscsajjal, ahogy smárolnak az “intim” napernyőjük alatt. Azt hiszi, bármit megtehet?
Rohadt sokba fog neki kerülni a válás. Már nem bíztam a véletlenre. Házassági hűségszerződést kötöttünk. Aki félrelép, az a fele vagyonával kárpótolja a csalódott felet.
Igen, csalódott vagyok. De majdcsak túlélem. Aztán télen… van egy jóképű, felkapott hazai színész, aki nemrég egy hollywoodi produkcióban is szerepet kapott. Harminckét éves, elvált. Bolondulnak érte a csajok.
Hát majd meglátjuk.
Lehet, hogy ő lesz az igazi.
