Sehogy.
De elérek több tízezret, különböző módon, és ez már nemegyszer a túléléshez segített hozzá.
Hogyan kezdődött?
Minden akkor, amikor újságíróként, egy nagy példányszámú hetilap vezető újságírójaként szinte folyamatosan leveleztem az olvasókkal is, mert úgy éreztem, minden visszajelzés fontos, és így sokszor nyomtatott postai levelezésben voltam olvasókkal (2011-2012 között, de nyilván egyre többször e-maileztünk már).
Az első „felnőttkori” regényem, a Bangkok, tranzit 2008-ban jelent meg, és az akkori kiadómmal közösen kitaláltuk a sikert látva, hogy elkészítjük a szerzői weboldalamat, ez volt a fejoseva.hu (ma fejoseva.com, és nyilván sokkal modernebb, teljesen más tartalommal). Akkor az volt a legközvetlenebb, hogy csináltunk egy csetfalat, vagy legalábbis olyan szinte élő oldalt, ahová bárki bármit írhatott, és én igyekeztem azonnal reagálni, nyilvánosan persze. Itt kaptam azért hideget-meleget jócskán, de azt már akkor is érezhették az olvasóim, hogy digitálisan szinte folyton jelen vagyok, és ezért kicsit az életük részévé kezdtem válni. Olyan volt, mintha bejárásunk lenne egymás nappalijába.
2010-ben, A mexikói című, egyébként negyedik regényem megjelenésekor az akkori kiadóm regisztrált engem szerzőként a Facebookra. Az új oldalamon aztán olyan marketingszagú üzeneteket helyeztek el, ami engem nagyon zavart, úgy éreztem, ez nem én vagyok, én sokkal közvetlenebbül beszélgetek az emberekkel, az olvasókkal. Úgyhogy átvettem az adminisztrátori szerepet, és rögtön elkezdtek mesélni nekem az olvasók. Hihetetlen időszak volt, a Fb fénykora, nyilvánosan meséltek nekem és egymásnak a könyveim kapcsán a féltve őrzött titkaikról, segítettek egymásnak, támogatták a másikat a magánéleti problémák megoldásában, abszolút baráti volt a hangnem, és ebből ki is nőtt néhány baráti társaság. Ők azok, akik a FÉ oldalon ismerték meg egymást, és a virtuális kapcsolatból igazi, hús-vér barátság lett, gyakori találkozásokkal, és erre nagyon büszke vagyok. Hogy a könyveim és az elképzelt valóság az igazi valóságban hozott egymáshoz közel embereket.
Azonban, akárhogyan is nőtt a fb-oldal ismertsége, a nagy beszélgetések a megjelenő kéretlen tanácsadók miatt egyre inkább privát csatornákra szorultak, és nekem is egyre többen üzenetben és levélben írtak az életükről, arról, hogy hogyan hatott egyik vagy másik történetem rájuk.
Így aztán, amint saját kiadót alapítottam 2013-ban, elkezdtem begyűjteni az olvasóimtól az e-mail címeiket. Nem mondom, hogy túl aktív voltam és vagyok ebben, miközben tudom, hogy ez az enyém és a legfontosabb csatornám, ahol elérhetem az olvasóimat. Mindenesetre így is van huszonvalahányezer feliratkozóm, akik között jó néhány ezres kemény mag található.
Miért fontos ez nekem? 2014-ben létrehoztam, felépítettem a saját kiadói webshopomat, ezt, amin éppen az írásomat olvasod. Akkorra már éreztem, hogy egyre nehezebb független kiadóként érvényesülni a könyvpiacon, ahol – a világban példátlan módon – a kereskedő és a kiadó lehet ugyanaz a cég, és ez nyilvánvalóan a piac torzulásához vezet. Ahhoz, hogy egy-egy nagy kereskedőlánc tulajdonában van vagy vannak könyvkiadók, és nekik ezért a saját címeik jó kihelyezése áll érdekükben, hiszen annak a bevételnek a 100%-a hozzájuk érkezik. Ehhez tartozik az is, hogy évente sok ezer cím jelenik meg, tehát még a világhírű szerzők könyveit is egyre nehezebben vesszük észre a boltokban, mert nem fér el belőlük egy üzletben kirakva 100-200 darab, ami már átütné a sima nézelődő ingerküszöbét is.
Így aztán még fontosabb, hogy online érjem el még azokat is (hirdetéssel), akik aztán offline akarnak vásárolni, hiszen legalább tudják, mit keressenek. Az pedig még fontosabb, hogy a saját üzletemben adjam el a könyveim első néhány ezer példányát, hiszen a likviditásunkat adja ez az üzletmenet. Itt jött el a listám jelentősége. Általában grafománként egyébként is leveleztem erről-arról az olvasókkal, de 2014-ben eljött annak az ideje, hogy a leveleimben az eladással is foglalkozzam.
Az első leveleim – és nyilván a fb, weboldalam, tehát az összes online felületem – közel 2000 vásárlót hoztak néhány nap alatt, ami hihetetlen volt számomra. Ez azt jelentette, hogy többé nem leszek annak kiszolgáltatottja, hogy majd egy hónap múlva lejelentik a kereskedők a fogyást, aztán rá két hétre kiszámlázhatom, hanem rögtön befut a pénz, két-három nappal a vásárlás után. Így sokkal tervezhetőbbé vált az üzlet, nem beszélve arról, hogy alig-alig van leiratkozás a listáról, mert többségében mégsem sales-üzeneteket írok, hanem inkább sztorikat egy-egy regényről, kulisszatitkokat, amelyeket szívesen elolvasnak, ezért is különösen értékes a listám, 60% fölötti a megnyitási arány minden levélnél.
Hogy hogyan mentett meg a sok online eszköz? Például a pandémia idején, 2020-ban bezártak a könyvesboltok, csak a saját webshopunk bevételére számíthattunk, de nyilván akkor van nagyobb bevétel, ha megjelenik egy új könyvem. Igen ám, de nagy dilemma, hogy kiadjak-e úgy egy új könyvet, hogy nem jut ki a kereskedelembe? Akkor nemigen volt más lehetőségem. Úgy döntöttem, hogy írok egy mozaikregényt, tíz fejezettel, tíz önálló történettel, és megcsináltam rá egy előfizetést, azzal, hogy hetente megkapnak az előfizetők egy részt, külön borítóval, gyönyörűen, profin elkészítve e-könyvben, és a tizedik rész megjelenése után egyben, nyomtatásban is megkapják majd a könyvet. Úgy számoltam, hogy addigra a könyvesboltok is kinyitnak, tehát érdemes nagy példányszámban kinyomni, de közben is folyik be pénz, ami lehetővé teszi a kiadó folyamatos működését, és így új hazai szerzőket is felfedezhettem, megjelenési lehetőséget adhattam nekik a saját könyvem folyamatosan becsorgó bevételéből. Ez a modell, hogy hetente kaptak egy fejezetet az olvasók, olyan volt, mint egy sorozat a tévében, imádták és nagyon várták, hogy újra péntek legyen, és jöjjön egy új történet az olvasójukra digitálisan az Egyszer az életben-ből.
Valaki kérdezte, hány embert érek el online? Ezt a fb-insta-tiktok adatai alapján inkább csak tippelni tudom, azt viszont mondhatom, hogy a fb-oldalam 65 ezres bázisából szerintem az igazi vásárlóim aránya töredék csupán, tehát az nem az eladásról szól. Az e-mail lista szerintem eladást tekintve fontosabb, direktebb, de nem lehet az egyéb online platformok nélkül csak abból eladást hozni, én úgy gondolom, az összes többi a körítés, a nappalim, ahová bejöhetnek az olvasók, és eldönthetik, akarnak-e velem, mondjuk, elutazni egy olyan helyre, ahová csak a fantáziám szárnyán jöhetnek.
Másrészt az is kérdés, hogy valóban el akarok-e érni x millió embert? Kell-e nekem olyan közönséghez elérnem, amelyik mondjuk sosem vett még a kezébe könyvet? Vagy olyanhoz, amelyik csak letölt ingyen innen-onnan (és mellesleg sosem olvassa el), vagy olyanhoz, akinek még a neve leírása is problémát jelent? Nyilván nem, mert bár hirdetésekkel elérhetném őt, de bevételt nem hozna. Nagyon könnyű a rossz online hirdetésekkel csak szórni a pénzt, de szerencsére az eredmények mérhetők. Így aztán én elsősorban azt a húszezer embert akarom elérni és megtartani, akik az első évben megveszik egy-egy új könyvemet, hiszen ők az a bázis, akik engem szárnyalni engednek, és akiknek köszönhetően stabilan meg tudtam vetni a lábamat a földön is, nemcsak a fantázia birodalmában.
Én hiszek abban, hogy a jó termék a legjobb reklám, és abban is, hogy az állandó olvasóim továbbajánlása legalább annyira eredményes, mint egy jól kitalált és felépített online reklámkampány. Mert a legfontosabb szerencsére még mindig az, hogy milyen minőségű a terméked, amit el akarsz juttatni a közönségedhez.
