ROLAND
Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy hajnaltájt fölébredtem arra a fejfájásra. És amikor visszaemlékszem arra, hogy valószínűleg bemostam a csávónak egyet, sőt nem is valószínűleg, hanem biztosan, akkor hevesen kezd lüktetni a szívem. Nem lehettem olyan idióta, hogy behúztam a húgom pasijának!
Mindenesetre most nagyon nehezemre esik kinyitni a szemem. Olyan ragacsos, súlyos érzést kelt, mintha be lenne gyulladva. Emlékszem, egyszer vírusos kötőhártya-gyulladással küszködtem, akkor nem nyílt ki a szemem a csipától, konkrétan szinte összeragadt az alsó és a felső szemhéjam, de most inkább mintha nehéz súly lenne rajta.
Aztán mégis sikerül. Lassan, óvatosan nyitom fel és várom, hogy lássam a megszokott képet. Vagyis az egyik hajóablakon, amire nem szereltettem sötétítést, árnyékolást egyáltalán, mindig bejön a fény, azonban most tök sötét van. Valaki hozzáér a karomhoz, egy női kéz.
Hogy a francba lehet ez, ki a nő?
Tudom, nyugalom, nyugalom, Roland, nem szabad felülni, nem ütünk meg senkit, nyugalom, gondolkozzunk. Pörgessük végig az estét. Esztu hazament, én hívtam neki taxit, kikísértem, visszajöttem, bezártam az ajtót. Nálam nem volt akkor senki. Legjobb tudomásom szerint egy vizelés és egy fogmosás után már az ágyamban voltam, egyedül. Hogy került volna ide azután, vagy azóta bárki is? Bassza meg, ki volt az utolsó nő, akivel találkoztam, és intim viszonyba kerültem? Hát az az influenszer csaj. Na, remélem nem úszott ide, vagy valahogy nem talált meg… De hát nem is tudja a címemet.
Akkor mi a franc lehet ez… Kinek a keze?
– Jó reggelt – morgom végül. Hátha a hangjából rájövök, mi történt. Ezzel nagyon nem lövök mellé, nem igaz? Kicsit későn reagálok magamra, vagyis a hangra, ami a torkomból kijött. Ez nem az én hangom! Mi történt velem?
Válaszképpen valami kis csipogást hallok. Olyasmi felelet jön, csipogós-nyávogós hangon, hogy “kápkápkáp”, vagy hasonló hadova. Ez mi lehet? Egy vékony női hang. Mi a szar történhetett? Nyúlok a lámpa felé, de nincs ott a lámpa, nincs ott az éjjeliszekrény. Mi a büdös franc történhetett velem? Elraboltak volna?
Na jó, ez nem egy krimi. Ez az élet. Még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy elraboljon, persze nem is járt volna jól, ha ezt terveli, bárkiről legyen is szó.
De most mégsem otthon vagyok, és mellettem fekszik valami ismeretlen nyelven hablatyoló nő, akiről semmit sem tudok. És velem is valami nagy bazmeg történt, ha nem a saját hangom jön ki a torkomból. Inkább csak felkészülök az újabb megszólalásra – nem akarom azt a másik hangot hallani a sajátomként.
Ahelyett, hogy a nő kezét érinteném, ledobom a kezem a combomra, ráteszem az ujjaimat a bőrömre, csak hogy minden rendben van, de aztán ijedten visszakapom. Beszarás, a combom olyan, mint egy női comb, bársonyosan sima, vékony, hová tűntek róla az izmok?, de közben mégis érzem a saját kezem érintését, a simítást. Na jó, ne hülyéskedjünk, gyorsan feltámasztom magam, és abban a pillanatban fény gyulladt fel. Nem hiszek a szememnek, ezért volt ilyen kurva fullasztó hőség egész éjszaka, valami padlásszobában vagyok, és a csaj, aki rám néz, egy bugyiban van, egy pólóban, hosszú, sötét egyenes a haja, majdnem a karomra lógnak a hajtincsei, kicsit ferde szeme, egy ázsiai csaj, baromi jól néz ki, hoppá, nem volt még soha dolgom ázsiai csajokkal, de hihetetlenül izgalmas az a vizslató szempár és a szép arca. Azonban a kérdés az, hogy hogyan kerültem én ide? A csaj tovább nyomja nekem a rizsát azon a kááá-zós nyelven. Úgyhogy kénytelen vagyok bevetni azt az angol nyelvtudást, amit még, hát, hogy az igazat bevalljam, a gimnáziumban szedtem magamra, és azóta se fejlesztettem túlságosan. Úgyhogy megkérdezem, szép magyar akcentussal:
– Where I am?
Valóban szépen, szabatosan, nagy-nagy hatásszüneteket tartva adom elő a kérdést, mert rá akarok jönni, hol a trükk, a mikrofon, ami nőire változtatta a hangomat a jól megszokott férfias hangom helyett, mire a csaj elneveti magát, és valamit már megint vartyog az ő nyelvén.
– Do you speak English? – próbálkozom újra. Brutális, ahogy ez a torzított női hang megszólal belőlem. Talán valahol van egy mikrofon, ami ezt csinálja a hangommal. És a csajról se tudok semmit, ezért is kérdezősködöm. Hátha megértek valamit ebből az egészből.
Újra folytatja azon a nyelven, és mintha valami szöveti változás történne az agyamban, egyszer csak elkezdem érteni ezt a nyelvet, amiből az elején csak azt hallottam, hogy kápkápkáá.
Ez a csaj beszél hozzám, és én értem. És azt mondja nekem, hogy én vagyok az ő barátnője és kolléganője.
Bassza meg, miféle rossz álomba kerültem?
Muszáj megmarkolnom a farkamat, hogy elhiggyem, hogy én vagyok az, Fehér Roland, és ez csak egy rossz álom.
De nem!
Nem hiszem el!
Nincs meg a farkam! Jézusom! Jézusom!
Hol a farkam? Hol a leg… legfontosabb testrészem?! Ez már rosszabb, mint egy rémálom!
Benyúlok az alsógatyámba, ami csak valami kis tanga, olyan igazi buzis, már bocs a metoo-soktól, és rémülten keresem a saját nemi szervemet, keresem a saját, csodálatosan szuperáló, kemény hímvesszőmet. És nincs ott! Tovább viszem az ujjamat, és bazmeg, bazmeg, bazmeeeg! Ez egy pina!
Ne, ne, ez nem lehet igaz, és érzem, hogy ez egy pina, ahogy hozzányúlok, Bassza meg, egy teljesen szőrtelen puncit fog az ujjam! Az arcom elé magam elé kapom a kezem. Egy női kéz, bazmeg, műkörmökkel.
– Mi a fasz történt? – kérdezem a csajt magyarul, női hangon, aztán nem tudom, hogy, de azt se tudom, milyen nyelven, de mégis megértetem magam. Ugyanezt a kérdést teszem fel ugyanis egy másik nyelven, azon a káázóson, amiből alapjáraton nyilván semmit sem értek, így hát nem is beszélem. Mégis belőlem szól, egy női hangon.
És akkor a csaj azt feleli, hogy jó helyen vagy, biztonságban vagy. Mi a bánatos szent fasz van? Kérek tőle egy tükröt. Most. Erre azt mondja, menjek le a lépcsőn, egy kis kibaszott tyúklépcsőn, és ott a fürdő.
Ez bazdmeg, ez velem történik? Jézusom! Mi történt? Mi a szent szar van, lemegyek a tyúklépcsőn, nézek a lábujjamra, és komolyan sírni volna kedvem.
Egy női lábat látok, egy női lábfej, kifestve a körmeim, mind a tíz, pinkre! PINKRE!. Nem, nem, nem, ez valami nagyon kemény cucc lehet, amit aztán véletlenül valahogy Esztu beadott nekem a ginnel. Nyilván LSD, nagyon kell pörgetnem az emlékeimet, hogy nyaltam-e tegnap bélyeget, de most is arra jutok, hogy soha, de soha az életben nem próbáltam, azonban valami ilyesminek kellett történnie. Ebben a kurva ginben valami volt, amitől folyamatosan hallucinálok, vizionálok. Vajon Esztu hol vette a piát? Föl kell hívjam. Szerintem egy szórakozóhelyen rátukmálták, és benne van valami új, mindennél durvább anyag. Atyaúristen!
Ezt a hallucinációt! Lemegyek a lépcsőn, és a csaj, aki úgy beszél velem, mintha ismerne, mintha régóta ismerne, mutatja fentről, a galériáról, hogy hol a fürdőszoba. Odatántorgok, szent fasz, motyogom magamban, miközben belököm az ajtót. Egy nő ül a klotyón és mosolyog. Egy ugyanilyen vonású ázsiai nő, mint akivel a galérián beszéltem, öregebb, mint a másik, mert a galériás egy friss, üde, mit tudom én hány éves csaj, hát én nem tudom ezeket megmondani még a magyar nőknél sem, nemhogy itt – de ez a másik nő láthatóan már benne jár a korban. Negyven már biztos van, ha nem több. Nálam már nem játszana semmilyen szempontból.
Ül a vécén, hangosan csurgatva pisil, közben mosolyog, és mutatja, hogy jöjjek be nyugodtan a fürdőbe.
– Én csak egy kurva tükröt akarok – mondom ezen az újonnan megtanult nyelven. Erre kicsit döbbenten néz rám, majd rámutat a tükörre. Megállok a tükör előtt.
Ne bazd meg!
Azt a büdös… ettől a szertől, amit én beszedtem tudtomon kívül, mindenkit óvjon az ég! Bámulok a tükörbe és nem magamat látom, azt a jóképű, kicsit borostás, európai, nők által körülrajongott a pasit, hanem egy kínai, vagy japán, vagy kambodzsai, vagy a fasz tudja, milyen, thai, vietnami, izéhozé, de a lényeg, hogy egy fiatal ázsiai nő néz velem farkasszemet a tükörben. A mellkasomig felhúzom a pólót, ami rajtam van – megjegyzem, irtó rossz vicc, hogy rózsaszín pólóban vagyok –, és meghökkenve észlelem, hogy mekkora csöcseim vannak! Igazi, kemény, formás női mellek. Jézusom, suttogom, és megemelem az egyiket, olyan óvatosan, ahogy csak tudom. Baszki, ráadásul ebben implantátum is van, nem? Mert én ehhez nagyon értek. Azt a kurva… Mi történt velem? Állok a pisilő nő mellett, a tükör előtt, és dől a könny a szememből.
Hamarosan, talán fél perc se telik el, két nő vígasztal, az egyik a vécé irányából paskolgat, még mindig nem végzett, a másik meg odajön, és csendesen mondja sok-sok kááppal megtoldva, hogy semmi gond, egyszer mindenkinek el kell kezdenie. És hogy mindenki az első csalódás után keményedik meg.
Ez brutális, Esztu, mit adtál nekem? Mivel akartad tönkretenni az életem?! Semmi más nem érdekel, csak hogy felhívhassam a húgomat, vagyis előbb megkaparintsam a mobilomat és felhívjam Esztut, hogy ennek az egész rémálomnak azonnal vége legyen.
A fiatal nő vigasztalóan simogatja a karomat. Fura érzés, mert a farkam helyét érzem, és még az is bizsereg. Ezt a csajt azonnal megdugnám.
Már ha lenne mivel.
– Ne borulj ki, jó? Még csak huszonegy vagy. Egyszer mindenkinek el kell kezdenie – mondja az idősebb, és lazán kitörli magának egy adag vécépapírral. – Én is elkezdtem, és itt vagyok. És, hidd el, hogy várnak otthon téged is, engem is.
Bólintok, bár nem igazán értem, miről beszél.
– És majd egy sokkal jobb élet vár, ha befejezed. Egyszer. Majd, ha tényleg befejezed – teszi hozzá a szexi, fiatal csaj.
– Tudod, majd azt csinálod te is, amit én – veszi át a szót az idősebb. – Eleinte még megfogni is szörnyű lesz egy péniszt, de ahogy hozzászoksz, úgy leszel egyre kreatívabb és bátrabb.
– Egy péniszt? – kérdezek vissza, terveim szerint erőteljes hangon, de nekem ez most csak női virnyákolásnak tűnik.
– Hát igen. Egy faszt – ad kimerítő magyarázatot az idősebb nő. – De egy idő után már csak munkaeszközként fogsz minden egyes, kezedbe kerülő dákóra tekinteni, nem félj!
Na és most jön egy sötétség, bele újra az LSD-s álomba, hátha a következő ébredés jobb lesz.
De a nők nem hagyják, hogy elájuljak.
– Nem fekhetsz vissza, mert kezdődik a műszak. Gyere, öltözz fel, indulunk a bárba, várnak minket életünk legjobb pasijai! – kiáltja a fiatalabb. – Majd segítünk, hogy mielőbb beilleszkedj, és elkezdd a pénzkeresetet. Azt a tegnapi kis gikszert meg majd orvosoljuk.
