Büksi Zsuzsanna

1975-ben születtem Baján. Baja a város, amitől képtelen vagyok elszakadni. Ide kötnek a gyökereim. A vizeivel, a természet közelségével, a nyugalmával igazi béke szigete számomra.
Az otthonom.
Az ihletforrásom.
Az írás számomra örök hobbi. Több annál: szerelem.
Egy olyan tevékenység, ami örömet okoz. Nem feltétlen a megjelenés hajtott előre, és hajt ma sem, hanem az érzés, amit akkor élek át, amikor írok. Nekem az írás szenvedély. Drog. Képes a mélységekből a magasságokba repíteni egyik napról a másikra. Igazi hullámvasút, amit örökké tudnék csinálni, sőt azon túl is.

Introvertált gyerek voltam, nehezen barátkoztam. Sokkal jobban szerettem behúzódni a négy fal közé, és szabadjára engedni a fantáziámat. Alsósként még kisalakú füzetekbe, ceruzával írtam a fejemből kipattanó meséket. Az első igazi történetem, amit befejeztem egy nyolc éves, lány ikerpárról szólt, akik mocsári szörnyek inváziójától mentették meg a világot, egy hős boltos bácsi segítségével. Felsősként már vadnyugati típusú történeteket találtam ki, mert akkoriban nagy divatja volt a westernfilmeknek. Hetedikes koromban pedig nekifogtam első családregényemnek, ami több köteten át ívelő monumentális szörnyeteggé dagadt, polipszerűen nyúló csápjai szanaszét nyúltak. Akkoriban kevesen olvashatták, amit írtam, mert nem mertem megmutatni senkinek. Féltem, hogy kinevetnek miatta, mert egyetlen egy embert sem ismertem, aki szintén írt volna, akivel beszélhettem volna erről. 

Tulajdonképpen nyolc-tíz év kihagyástól eltekintve folyamatosan írtam. Harminchoz közeledve azért hagytam abba egy időre, mert úgy gondoltam „komolyabb, felnőtt dolgokkal” kellene foglalkoznom. Aztán kiderült, hogy a „komoly, felnőtt dolgok” nem nekem valók. Akkor találtam rá íróközösségekre, kezdtem el írástechnikát tanulni, és novellázni. Eleinte meggyőződésem volt, hogy én nem tudok novellát  írni. Idővel megszerettem, és 2020-ban bekerült egy alkotásom a Szerelem a Corona idején című antológiába.

2021-ben pedig megjelent az első regényem az Erawan könyvkiadónál, Fejős Éva jóvoltából. Örökké hálás leszek neki és a kiadónak a lehetőségért. Ez most egy nagyon izgalmas, várakozással teli időszak a számomra. Valami egészen újnak a kezdete. 

Szeretem az életet, minden nehézsége ellenére.
Szeretem az évszakok változását, a nap melegét, a vízpartot, és a természetet.
Szeretem az állatokat, és olykor még az embereket is.
Szeretem, hogy negyvenhét éves koromra végre harmóniába kerültem önmagammal, és megtalálom minden napban azt a pillanatnyi boldogságot, ami a kiegyensúlyozottságomhoz szükséges.