Székely Nagy György

Még a múlt században születtem, mint egyetlen gyermeke szüleimnek. Azt hiszem 12 éves voltam, mikor először dolgoztam apám mellett, aki gépkocsivezető volt, és aminek az volt a fő oka, hogy se pénz, se hely nem volt arra, hogy nyaraljak valahol. A munka azóta a mindennapjaimnak a része. Aztán iskolák, érettségi, amit apám már nem élt meg, pedig nagy álma volt. Nem vettek fel az egyetemre, ezért egy könyvesboltban kezdtem dolgozni, amit aztán úgy 38 éven keresztül tettem folyamatosan. Ahogy egy ismerősöm mondta: Csak kihúzott lábjegyzet nem voltál még a könyvszakmában. Két munka között azért elvégeztem egy főiskolát és egy egyetemet. Olyasmibe is belevágtam, amihez nem értettem, ilyen volt a könyvkiadás, de nem bántam meg, mindent ki kell próbálni, egyszer élünk. Pár évenként újra tanultam a szakmát, attól függően éppen hol dolgoztam. Nagyon sokáig kaptam kéziratokat, hogy véleményezzem, javítsak bele, segítsek benne. A legtöbb haragost akkor szereztem. Aztán majd hat évvel ezelőtt vettünk egy nagy levegőt és kiköltöztünk Angliába. Más élet, más szemlélet, más világ. Azóta itt ÉLÜNK – csupa nagy betűvel. Remélem még sokáig.

Miért kezdtem el írni?

Az én szüleim mindig dolgoztak és mindig a pénzen veszekedtek. Senki nem mesélt nekem. A tévéből ismertem meséket. Aztán mikor már tudtam olvasni, akkor magamnak meséltem azzal, hogy olvastam. Már akkor is sokat. Az első siker: egy irodalom dolgozat Búvár Kund-ról tíz évesen. Aztán a Magyar Rádió Diákhumor pályázata, mint résztvevő. Nem nyertem, de legalább egy poénom elhangzott. Aztán sok mindennel és sok mindenhol próbálkoztam, a verseim okozta gyötrelmekért elnézést, utólag is. Amikor saját kiadónk volt egy haverral, kiadtuk egy paródiámat STAR WHY- Szólítson csak Bandinak! címmel, egy baromi ütős borítóval. Úgy százezer példányt adtunk el, ami 1995-ben nem volt nagy szám. Akkor azt hittem, tudok én írni, és ezért a következő A.B.Cee könyvvel akkorát buktam, mint alpesi síző a füves lejtőn. Ez picit visszafogott. Persze írtam én már komolyabbat is, csak nem törekedtem vele sehova, senkinek. Egészen 2019-ig úgy gondoltam, ez nem az én utam. Akkor jött a Fejős Éva Regényíró November csapat, ahová bevettek, és 30 nap alatt kellett egy könyvet megírni. Az ötlet, a cím, az első és utolsó mondat már megvolt, és csak közé kellett betölteni a könyvet. Aztán elindult A JÓEMBER. És a végén célba ért. Életem egyik legklasszabb hónapja volt. Megtaláltam két dolgot: azt az élményt, amit az írás nyújt nekem, és azt a stílust, hangot, amit tudok. És most is ebben élek.