Tolnai Panka

Ismerd meg Tolnai Pankát!

     Az első fennmaradt írásos emlékem második osztályos koromból származik, nemrég találtam meg egy nagytakarítás során. Mindössze két oldal egy kottafüzetben, de annyira hemzseg a helyesírási hibáktól, hogy egy nyelvészcsoport órákon át csemegézne rajta. A címe Vers nem mindenkinek, a tartalma pedig tökéletesen értelmezhetetlen.

Ezután egy ideig szünetelt a karrierem, érettségi után kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással. Az első kisregény megírása után persze az irodalmi Nobelt is magamnak ítéltem volna, már a regényből készülő film főcímdalán is gondolkodtam, azonban néhány pofon után hamar rájöttem, hogy bőven van még mit tanulni. Sorra olvastam az írástechnikával foglalkozó könyveket, írtam minden létező pályázatra több-kevesebb sikerrel.

     Mindezt persze munka és suli mellett. Tulajdonképpen minden nap keletkezik egy-egy új jegyzet a telefonomban, gyakran főzés és vezetés közben jönnek a legjobb ötletek. Előfordult már olyan is, hogy az út szélén félreállva született meg egy komplett novella, rendesen el is késtem a találkozóról.

A mindennapjaimban az irodám és különböző rendezvények között ingázom, egy ideje sajtósként dolgozom. Érdekes munka, nagy a pörgés, de azért akad némi holtidő is, amikor tudok a regényekkel foglalkozni (remélhetőleg a főnökeim most becsukták egy kicsit a szemüket).

Itthon főképp Mazsolával, a tacskókutyával szoktunk együtt dolgozni, akár azt is mondhatom, ő az életemben a szeszélyes múzsa. Mindig a lehető legizgalmasabb résznél hajtja a fejét a billentyűzetre, hogy hozzáírjon néhány szerinte odaillő karaktert és teljesen kizökkentsen, de ez így van jól.

Az írás mellett persze az olvasás is fontos az életemben. Esténként az ágyban, a fürdőkádban, várakozás közben, teljesen mindegy hogy hol vagyok, az e-book reader mindig a táskámban lapul. Egy ideig hiányoltam a lapozgatást és a könyv illatát, de be kellett látnom, hogy például Ken Follett igen vaskos regényét, a Katedrálist sokkal kényelmesebb így magammal hurcolnom. Persze azért akad jó néhány kötet, amit papírkiadásban veszek meg, a kedvenceimnek polcon a helyük.

Zűrös társaság - a szerző szemével

Hogy miért éppen tiniregény? Inkább úgy mondanám, most éppen tiniregény. Nagyon jó érzés visszagondolni a felhőtlen gimis évekre, a balhékra, a csínytevésekre. De ennél szerintem izgalmasabb téma, hogy a könyv miért és mitől interaktív.

Pilisszentlászló és Visegrád között motoroztam, miközben egy regényen agyaltam. Illetve azon, hogy a főhős helyében teljesen másképp cselekedtem volna. Innentől kezdve beindult a gépezet, eszembe jutott a gyerekkoromban olvasott Hófehérkés könyv, ahol én dönthettem el, Hófehérke balra vagy jobbra fusson, megegye-e az almát, vagy sem… Aztán hamarosan az alapsztori is megszületett. Amikor írni kezdtem, tudatosan törekedtem arra, hogy ne a saját élményeimet írjam le, de azért akad bőven személyes tapasztalat is a regényben. Tíz éve érettségiztem, így viszonylag még frissek az emlékek, na meg számomra elég meghatározó volt ez a korszak.

Főhősnek Ronit, a felnőtt lét küszöbén álló tizenhét éves lányt választottam, aki szeretne végre belekóstolni a „nagyok” és a „menők” világába. Nem egy klasszikus lúzer figura, aki csetlik-botlik és mindenki almacsutkával dobálja, mindössze a szülői terror tartja vissza, hogy bandázni kezdjen a Zűrös társasággal. Vagy nem, ezt majd az olvasó eldönti, mennyire lázadjon fel. Persze egy átmulatott, mámoros éjszakának azért meglesznek a következményei…

Úgy gondolom, Roni nagyon szerethető karakter és sokan azonosulhatnak vele, hiszen mindenki életében eljön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy egy korszak lezárult és ideje felnőni. Csak ugye az nem mindegy, hogyan tesszük…

Persze Vera nincs egyedül, ott vannak körülötte a barátai, akik – ahogyan ilyenkor lenni szokott – teljesen különböző tanácsokkal látják el. Számomra talán a legtöbb helyzetben racionális, mégis kicsit rejtélyes Bianka a legszimpatikusabb szereplő, rengeteg lehetőség és izgalom rejlik a karakterében, amit egy későbbi részben majd meg is mutat.

     A Zűrös társaságban az olvasó testközelből ismerkedhet meg Roni gondolatvilágával, családjával és a barátaival, meg persze Balázzsal, akit Vera már évek óta kinézett magának. A csavar, hogy a történet kimenetele csakis a döntéseken múlik.

Ahogyan az első kötetben, a folytatásban is kulcsszerepet tölt be a suli, de azért egy téli hétvégén Roni sikeresen felkavarja az állóvizet és egy számára teljesen ismeretlen világba csöppen.