Igali Anikó

Gyermekkorom óta imádok különféle történeteket kitalálni. Az ilyen gyerekekre mondják, hogy „hazudósok”, pedig csak a fantáziájukat használják, hogy menekülőutat találjanak a számukra unalmas vagy rideg hétköznapokból. Hát ilyen tipikus „hazudós” gyerek voltam én is. Tény, hogy abban a Kaposvár melletti kis faluban, ahol felnőttem, nem ért túl sok inger, úgyhogy fel volt adva a lecke a világ kiszínezésére.

Szerettem és a mai napig szeretem (meg)figyelni az embereket,  nem bírom ki, hogy a buszon utazó, vagy az utcán szembe jövő, a postán sorban álló emberekhez ne kanyarítsak gondolatban valamilyen kis sztorit. Többek között így születnek meg a szereplőim.

Diákként én is átmentem a „kötelező” stációkon, úgymint a szerelmes vers írás, romantikus vagy inkább giccses novellák fabrikálása, de mivel nem arattam túl nagy sikert a műveimmel, maradt az olvasás.  A huszas éveim vége felé fordultam aztán komolyabban az írás felé, néhány könyvem meg is jelent, később pedig adódtak igen humoros helyzetek is az írás kapcsán. Megtörtént, hogy egy kiadó erotikus novella pályázatot hirdetett, amire egy hét alatt megírtam a novellámat, elküldtem, majd egy újabb hét múlva jött a válasz: tetszik nekik, sőt szerződést kívánnak kötni velem. A férjemmel pezsgővel koccintottunk reményteljes írói pályám kezdetére, majd egy újabb hét múlva az újságokból értesültünk, hogy a kiadó tönkrement. A férjem azzal „vigasztalt”, hogy csak elébe mentek a dolgoknak, mert miattam amúgy is csődbe mentek volna.

Közben megszületett a kisfiam és én nem bírtam abbahagyni az írást, de már nem küldtem el a "műveimet" sehová. Úgy terveztem, hogy a továbbiakban a regényeimet elektronikus formában publikálom. Hiszek abban, hogyha csak pár emberhez jutnak is el a gondolataim, és valamennyi időre szórakozást nyújtok velük, akkor már megérte.

És itt jött az én történetemben is egy regénybe illő fordulat: egy véletlen folytán tudomást szereztem Fejős Éva zárt írói csoportjáról és az általa felajánlott lehetőségről, hogy az adott kihívás alatt született művekbe beleolvas, ha pedig megtetszik neki egy kézirat, akkor még a kiadás is szóba jöhet. A határidőre dolgozás és a lehetőség  szárnyakat adott, de még most sem fogtam föl igazán, hogy mekkora esélyt kaptam...